Hírek

Horváth Emília és a Lapról hangra

Horváth Emília nyugdíjas zenetanár. Ami az olvasást illeti, mindenevő, (erről még szó lesz), és mellesleg a Lapról hangra olvasója.

Tavaly novemberben csatlakozott olvasóinkhoz. Ugyanúgy találta meg a Lapról hangrá-t, mint mindenki más. Így mesél az „ismerkedés”-ről:

„Nos,  igen, valóban érdekes, hiánypótló a "Lapról-hangra" kiadványuk megjelenése, igen, én is, mint a többi látássérült, valamelyik vakos listáról értesültem működésükről, igen azonnal keresni kezdtem a feliratkozás  módját, igen, én is  csak segítséggel tudtam regisztrálni, lehet, ez az informatikailag génhibás, az informatikával  későn ismerkedő cilike voltomnak tulajdonítható.”

Állandóan figyeli a televízió és a rádió híreit, mindenre „lecsap”, ami meghallgatni-, elolvasnivaló, ami elgondolkoztató, és egyáltalán van-e olyan, ami nem elgondolkoztató?

„Állandó információéhségben szenvedek, szinte napi 24 órában hallgatom a tv, rádió, az internet híreit, próbálom nyomon követni a különböző újságok, folyóiratok magyar és angol nyelvű írásait, bizonyára  érthető örömujjongásom az Önök tevékenységével kapcsolatban.”

Öröm olvasni, amilyen sodrással, lelkesedéssel beszél Emília korábbi olvasmányélményeiről és arról, amit mostanában olvasna szívesen:

„Nem könnyű a magamfajta élemedett, de talán még nem fogatlan bengálinak  kedvében járni, aki ráadásul megszokta, hogy egész életében nyitott szemmel, vájtfülűként közlekedett az akkor még nem vakvilágban..., noch dazu habzsolta  a szellemi táplálékokat, a néha nehezen emészthető zöldségektől  kezdve a legnemesebb vadak ínyenctáláig.

Szóval, ha kérhetem, ide nekem nemcsak az oroszlánt, de a mókás kedvű makimajmot is,  csak minőségben  legyenek topon. […]Nagyon szeretném az Élet és Irodalom, a magyar Narancs, a Heti válasz aktuális cikkeit viszonthallani, de a napi eseményekkel foglalkozó írásokat is örömmel venném, beleértve az egyéni hangvételű, humoros, sőt olykor abszurd megfogalmazásban tálaltakat is!”

Az eddigiekből látható, hogy az, ahogyan Emília értesült a Lapról hangra működéséről, mindennapi történet. A kezdeti nehézségek is szokványosak. Az az igazán különös, amilyen intenzitással, a szó jó értelmében vett mohósággal olvas.

Arról pedig, hogy hogyan él, gondolkozik, milyen események határozták meg az életét, Szabálytalan önéletrajz című írásából idézünk néhány szemléletes mondatot:

„Születtem a II. világháború idején, pici gyermekként sikerült "családi körutat" tennünk vagonokban Németországban , majd kalandvágyként  hazafelé is! […] Csitriként éltem meg- és át az 56-os eseményeket, legjobb barátnőm temetésén én mondtam a búcsúztató beszédet, akinek csak azért kellett meghalnia, mert rosszkor volt, rossz helyen!

Ezzel aztán véget is ért a gyermekkorom, amely meghatározza máig is a túlélés ars poétikáját, melyet a ma is élő 96 éves Édesanyámnak köszönhetek, és őrzöm szellemi örökségét a fiatalon elhunyt Édesapámnak, aki az olvasás, a szép magyar beszéd, a gondolatok ünnepi  megjelenítésének  felelősségét bízta rám!

Emellett a muzsika szeretete, a családi vonósnégyesek, a Kodály módszer kisgyerekként megismert csodálatos világa hatott rám oly mértékben, hogy a kamaszkori álmok, a rákkutatás, a jogi ismeretek  szövevényes birodalma helyett a zenepedagógusi pályát választottam.

[…]

A magánéletemben nincs semmi rendkívüli, gyerekek, unokák, akik természetesen az Élet legnagyobb csodáját nyújtják számomra, ahogy hajdan Anyámtól, most tőlük tanulok túlélni!

Egy rohanó, az időt folyton keveslő, mindig feladatok sokaságát felvállaló tevékeny ember számára, aki voltam, ez a majdnem teljes vakság maga a túlélhetetlen, az elviselhetetlen!...

és mégis élek, és itt vagyok, hála szeretteim, barátaim segítségének, a későn  kezdett, valamennyire elsajátított számítógépes ismereteknek.

Az olvasás, írás kínzó hiányát, a tehetetlenség "bengáli tigrisként" megélt bénaságát oldja gondolataim számítógépen való lejegyzése.

Emígyen perlekedem a vaksággal, a mindennapok packázásaival, az immár látó és nem látó világ közti ellentétek megértésével, talán egymáshoz is közelítésével.”

Köszönjük Emíliának ezt a szokatlan, egyéni hangvételű és nagyon is személyes bemutatkozást.

 

 

2013-06-17,
Nyomtatás gomb Nyomtat